2011. év madara a széncinege
A faj nem veszélyeztetett, nem csökken az állománya; alkalmazkodóképes, mesterséges odúkkal jól telepíthető. Szükségünk van egy olyan pozitív példára, ami igazolja, hogy mindannyian tehetünk korunk egyik legnagyobb kihívása, az élőhelyrombolás, a fajok eltűnése ellen.
Napjainkra a természetes élőhelyek átalakítása, életközösségeik változatosságának csökkenése olyan mértéket ért el, hogy már nem csak a biológusok, ökológusok és a zöld szervezetek, de a kérdéssel nem foglalkozó lakosság egyre szélesebb rétegei is érzik ennek negatív hatásait. Azaz ma már a fajok eltűnése, a táj kiüresedése közvetlen, negatív hatásokat gyakorol a gazdaságra, a lakosság életszínvonalára, a nemzeti, kontinentális és bolygó szintű kereskedelemre, élelmiszerellátásra – azaz a társadalom szövetének egészére.
Mit is jelent ez pontosan? Nem pusztán annyit, hogy néhány „fákat ölelgető” fanatikus vagy szemüveges biosz professzor kevesebb ürgét, sast, bogarat vagy virágot láthat. Hanem: a túlhalászás miatt világszerte kiüresedő tengerek és óceánok halászainak munkanélküliségét; a természetes rovarvilág eltűnése miatt kézzel porzott barack ligeteket Kínában, eltűnő fecskéket (a 2010-es év madarai) Magyarországon; a kiuzsorázott talajok csökkenő termésátlagait; az élhetetlenné, sok helyen lakhatatlanná váló tájat (és még folytathatnánk szinte a végtelenségig), ami a klímaváltozás globális és lokális hatásaival együtt össz társadalmivá teszi a kérdés.
Az eddigi védelmi kezdeményezések fiaskója
Sajnos a hatások még csak mostanában kezdik elérni a közvélemény és a döntéshozók ingerküszöbét, amit az is igazol hogy az 1992-ben, Rióban aláírt biodiverzitás védelmi egyezmény – mely azt tűzte ki célul, hogy 2010-re állítsuk meg a biológiai sokféleség csökkenését – nem hozta meg a várt eredményeket. Ezért a mai nappal kezdődő fél éves magyar EU elnökség egyik fontos feladata az új biodiverzitás védelmi stratégia alapjainak lerakása lesz.
(forrás: Greenfo.hu)
