Nagyvázsonyi gyalogtúra
Egyesületünk tagjai közül páran örömmel tudatják, hogy maradéktalanul teljesítették a nagyvázsonyi „gyalogtúra” teljes hosszát. Sőt talán túl is teljesítették.
Négy tagunk vállalta azt a nagy kihívást, hogy elmegy az Örökség Egyesület szervezésében megrendezésre kerülő gyalogtúrára (Tiszai Zoltánné, Holi Mihályné, Nagy László és Nagy Lászlóné), mely nem is volt kis kihívás. Busszal mentünk Nagyvázsonyba 42-en, ott tettünk egy 30 km-es gyalogtúrát, mely nagyon nehéz terepen történt, mivel előző nap eshetett az eső és ott nem homok van, így gyúrtuk egész nap a sarat, de nagyon szép helyen jártunk.
Nagyon elfáradtunk, de élményekkel gazdagon jöttünk haza.
A Wikipédia oldalán találtam, egy kis ízelítő Nagyvázsony történetéből.
Története
Nagyvázsony és környéke már ősidők óta lakott terület. A római korban hadi út haladt itt keresztül, s az út mentén római kori település maradványaira bukkantak. A rómaiak ittlétét bizonyítják a szintén itt talált leletek és kőfeliratok.
A honfoglalás után a Váson nemzetség telepedett itt le. A település első írásos említése a tatárjárás idejéből való. Ebben az időben több falu volt ezen a környéken. Nagyvázsony egyik szomszéd faluja Nemesleányfalu volt, melyet már 1082-ben megemlítettek. A két falu később egyesült.
A 14. században a település a Vezseny család tulajdonába került. A Vezsenyiek utolsó sarjának halálakor a birtok a koronára, Mátyás királyra szállt vissza. Mátyás király a birtokot 1472-ben Kinizsi Pálnak adományozta. Kinizsi Pál a birtokon várat építtetett. A várnak köszönhetően a település virágzásnak indult. Nagyvázsonyt 1488-ra már a megye jelentős falvai közé sorolták. 15. század-ban épült a Pálos kolostorja. Kinizsi a szerzeteseket a szomszéd faluból hozatta.Majd 1552-ben Veszprém elfoglaltával a katonák felrobbantották a kolostort , nehogy beköltözzön a török. Nagyvázsony mezővárosi rangjára a jelentős heti vásárok, a településen lévő iparosok nagy száma és a templomok utaltak.
A 16. században Nagyvázsonyt is megtámadták a törökök. A Nagyvázsonyi vár hol török, hol magyar kézen volt. A várat véglegesen 1598-ban sikerült visszafoglalni. A török időkben a vár katonái a vár alján építették fel szállásaikat, így szinte egy új települést hoztak létre.
A 17. században a település megpróbálta helyrehozni a törökök által okozott károkat. 1649-ben a várat a király a Zichy családnak adományozta. 1651-ben már városként említették Nagyvázsonyt, holott jogállása nem érte el a mezővárosokét. A törökök még egyszer megtámadták a várat, s 1663-ban fel is gyújtották. A Rákóczi-szabadságharc után a vár elvesztette jelentőségét.
A település fejlődése megállt. Zichy Imre a 18. század elején német telepeseket hívott ide. Azonban a telepesek ittléte sem tudta felvirágoztatni a települést, s régi rangját és jelentőségét Nagyvázsony teljesen elvesztette. 1890-től még népessége is csökkenni kezdett, de ez a csökkenés az utóbbi időkben már megállt.”
Nagyné
