„Éljen május 1-je! – a munka és a szerelem ünnepe”

Az idősebb korosztály még emlékszik rá, mikor kisdobosok, úttörők voltunk, milyen nagy ünnepségek voltak május 1-én. Mára ez a szép ünnep már nem olyan nagy ünnep, mint azelőtt volt. Igaz, munkaszüneti nap lett, de az az összetartozás, az az örömteli együtt ünneplés a Hősők terén, már csak az idősebbeknek mond valamit.

Most pár mondatban az internetről vett információt osztok meg Önökkel.

„1882 óta ünnepeljük a munka ünnepét, a munkavállalók szolidaritási napját, valamint a szerelem ünnepét, hiszen régen májusfát állítottak a legények annak a lánynak, akinek udvaroltak. (Forrás: ezenanapon, jobpilot.hu)

A munka ünnepének úttörői, az 1880-as évek chicagói munkásai, illetve az Amerikai Munkásszövetség (AFL) a nyolcórás munkanapot követelték 1886. május elsején, amikor a rendőrség a tömegbe lőtt, sőt egy évvel később munkásvezetőket is kivégzett. Az AFL a chicagói eseményekre válaszul azt javasolta, hogy több ország munkáspártjai, szakszervezetei 1890. május első napján rendezzenek világméretű tüntető felvonulásokat, amit az 1889-es párizsi szocialista konferencián el is fogadtak.

A kongresszuson részt vett a Magyarországi Általános Munkáspárt delegációja is, amely a honi demonstráció szervezését tervezte. 1890. május elsején a Népszava becslése szerint hatvanezer ember trappolt végig a belügyminiszteri rosszallás ellenére a Kálvin tér, Kiskörút, Andrássy út, Városliget útvonalon, hirdetve – Nagy Ferót száz évvel megelőzve – a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés (pontosabban 1890-ben alvás), nyolc óra szórakozás” idilli hármast.

A Magyar Néprajzi Társaság Értesítőjében a vonulók „munkás-typusai” is szerepelnek, melyből egy gyöngyszem: „Elől büszkén lobog a trikolor, s a háromszin mögött néhány díszmagyar öltönyű, kucsmás ember feszit. Ki ne találná ki, hogy ezek csizmadiák? Díszmagyar és szocializmus! – ilyen is csak magyarföldön terem.” A harcos elődök 1945-re vívták ki a május elsejei munkaszüneti napot.

A májusfa állításának hagyománya több, mint hatszáz évre tekint vissza, ugyanis 1400-tól jegyzik ezt a népszokást. Május első napján a házakat zöld lombokkal díszítették fel. A májusi zöld ágat, a májusfát a székelyek jakabfának, jakabágnak, hajnalfának is hívták, másutt májfának nevezik.

A májusfaállítás hazánk egész területén ismert. A májusfát elsősorban a legények állították a lányoknak. Régen a fát főként lopták a legények, s ezért a hatóságok igen sokszor tiltották a szokást. A májusfával adta tudtára a legény a falunak, hogy melyik lánynak udvarol.

A májusfa a Jászságban nyárfa vagy jegenye, krepp-papírral díszítik, általában szalagok, üveg bor és más ajándékok is kerülnek rá. Palóc területen a legény csak a fát állította fel, s a leány és édesanyja díszítették. Sok helyütt pünkösdkor vagy május végén „kitáncolták” a fát, vagyis a fa kidöntése táncmulatság keretében, muzsikaszó mellett történt.

A szokás új formája a májusi virág küldése. A legények szépen feldíszített cserepes virágot küldenek annak a lánynak, akinek udvarolnak, s a virág az ablakba kerül.”